Slider

Üdvözöljük Környén!

2851 – Környe, Alkotmány u. 2. | telefon: 34/573-100 | kapcsolat: info@kornye.hu

A Közösségi és Tájházban folytatódott augusztus 27-én az a háromnapos emlékező programsorozat, melyet a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe szervezett a kitelepítés 75. évfordulója alkalmából. A hagyományőrző kulturális műsorok mellett sváb ételek és autentikus fotófal várta a vendégeket, aznap a tájház gazdag gyűjteménye Balaskó István felajánlásának köszönhetően egy több mint 100 esztendős Koch harmonikával gyarapodott.  

Hetvenöt évvel ezelőtt egy kitelepítésnek álcázott deportálás zajlott Magyarországon és Európa számos országában, köztük a Felvidéken is. Egyetlen józanul gondolkodó ember sem volt, aki szembeszállt volna ezzel a gondolattal… – hangzott el Tirhold Kármen, a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe elnökének köszöntő soraiban, majd dr. Veres Zoltán, Komárom-Esztergom megye jegyzője idézte fel a közelmúlt ünnepét, augusztus 20-át.

„Nagy királyunk életművének egyik fő üzenete az volt, hogy a magyarság, a magyar nemzet akkor igazán erős, ha megbecsüli az itt élő, az itt menedéket kereső különböző nemzetiségeket… Aztán a történelem viharai 1945 után gyökeres fordulatot vettek, és megindult az a gyalázatos folyamat, amelynek most az évfordulójára emlékezünk, elszakadva a nagy államalapító királyunk életműve fő üzenetétől. Ennek a gyalázatos folyamatnak az eredménye 220-230 ezer német deportálása, de ez a szám sokkal magasabb, ha belegondolunk abba, hogy az itt maradottaknak is az üldöztetés és a számkivetettség sorsa jutott. Aztán ismét fordult a történelem kereke és 20120-ben a magyar országgyűlés határozatban rögzítette, hogy január 19-e minden esztendőben a német nemzetiség kitoloncolásának az emléknapja lett – fogalmazott a megye jegyzője. Zárásul köszönetét fejezte ki a rendezvény szervezői, lebonyolítói, résztvevői számára azért az áldozatos munkáért, amellyel továbbviszik, beteljesítik államalapító királyunk örökségét, és példaként állítják a jövő generációi elé mindazt a hagyományt, amellyel a több száz éve velünk élő német nemzetiség gazdagította és gazdagítja a magyarság kultúráját.

Ebből a gazdag kulturális kincsből adott ízelítőt a szomódi és a környei Német Nemzetiségi Dalkör, akikkel a közös gyökerek révén a közönség gyakran velük dúdolt, énekelt, a Várgesztesi Tánccsoport tagjai pedig a tűző napon is vérbeli sváb virtussal táncoltak, buzdították vastapsra a vendégeket.

A hagyományőrző műsort követte a vendéglátás, természetesen sváb ízekkel: sváb káposztával, kvircedlivel, szájmesnillel, krumplispogácsával, dinsztelt kolbásszal, no meg múltidéző hangulattal. Kora estétől Balaskó István és zenekara húzta a talpalávalót, a zenész egy még ma is működő, több mint 100 éves Koch harmonikával ajándékozta meg az évforduló alkalmából a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környét. A harmonikát nagyjából 30 esztendeje találták egy Dunaszentmiklósi padláson, akkor neki ajándékozták, ő pedig most úgy gondolta, a ritkaság inkább a Tájház gyűjteményét gazdagítsa.

Másnap, augusztus 28-án Dr. Cserháti Ferenc  külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök celebrált ünnepi szentmisét a Környei Római Katolikus Templomban, majd a megemlékezés a vasútállomás melletti Kitelepítési Emlékműnél folytatódott, amely a jubileum alkalmából egy kereszttel egészült ki, emlékeztetve a svábok mély vallásosságára.

„A mindenfelé induló és ki tudja, hová érkező gyászvonatok és szekerek történetét már mindannyian ismerjük. Emberek millióinak, családok ezreinek szenvedésébe került, mire ráébredtek, hogy Európa nemzetei együtt erősek. A 1947-48-as évek történetének, az otthonukból elkergetett éhezőkkel és az életükért futó népekkel megtöltött Európa utcáinak egyetlen tanulsága van, mégpedig az, hogy bűnt bűnnel jóvátenni nem lehet, és vélt bűnt kollektív büntetéssel pedig végképp nem. Ez a szenvedés emlékeztessen minket arra, mindenkinek elidegeníthetetlen joga ott élni, ahol született, abban a kultúrában, hitben és országban, amely az OTTHONA. Az emlékmű és ez az új kereszt arról mesél nekünk, hogy szembe kell állítanunk a jót a rosszal, a valótlant az igazzal. Meg nem történtté már nem tehetjük a kitelepítést, de azért igenis tehetünk, hogy soha többé nem ismétlődjön meg! – hangzott el Tirhold Kármen elnöktől, majd az emlékműnél felállított új keresztet így áldotta meg Dr. Cserháti Ferenc  külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök: Urunk, Szentatyánk, Te azt akartad, hogy Fiad keresztje legyen minden áldás forrása, és Belőled származzék minden kegyelem. Segíts jóságosan rajtunk, akik ezt a Keresztet hitünk jeléül emeltük…

Az emlékművünk az idei esztendő megemlékezésére egy kereszttel egészült ki. Annak, aki elhalad itt és egy pillanatra is ránéz a vasúti kocsi kerekére, a bőröndre, a bronz emléktáblára, egy szomorú, de igaz történetet mesél ez a hely. Ez a történet mától kiegészül egy nagyon fontos elemmel, azzal, hogy a kitelepített sváboknak milyen fontos volt a hitük, amely segítette őket túlélni ezt a tragédiát, hiszen a házaikat, az állataikat, a vagyonukat elvehették, de a Jóistenbe vetett hitüket nem. A hitet jelképező kereszt ezért is fontos, szerves és elválaszthatatlan része az emlékhelynek. Elmondhatjuk, hogy a második világháborút követő kényszerű lakosságcsere során nem csupán a svábokat segítette a hitük a túlélésben, hanem minden elszenvedőjét ennek az embertelenségnek. Ezért is teszi kerekebbé, igazabbá a 75 évvel ezelőtti kitelepítések történetét ez a kereszt. De még több mindenről mesél, hiszen a kereszt a hitről és ez által a reményről és a szeretetről is szól – fogalmazott Beke László polgármester, reményét fejezve ki, hogy sikerül a ma emberével megértetni a tragédiát, a megbocsáthatatlant, ráébreszteni a ma emberét arra, hogy szívével érezze a történtek fájdalmait, hogy a jövőben ne fordulhasson ilyen elő többé. Kérem, hogy a fájdalmas üzenetet mindenki értse meg: tudjunk nemet mondani az embertelenségre, mert – ahogy látjuk – a történelem mindig ismétli önmagát, és a jelen korban a mi személyes felelősségünk, hogy miként alakul a jövő történelme – emelte ki a polgármester.

A háromnapos megemlékezés sorozatot a környei Német Nemzetiségi Dalkör honvágyról, a régi hazába való visszavágyódásról szóló fájdalmas énekei, és a kegyelet virágainak elhelyezése zárta a kitelepítés 60. évfordulójára készült emlékműnél.

(Az 1947. augusztus 27-ei jogtalan kitelepítés Környéről 101 sváb családot kényszerített csekély ellátással zárt vasúti vagonokba, amely Németországba szállította őket. A vasútállomás melletti, egy sínt, egy vasúti kocsi kerekét, s egy bőröndöt ábrázoló emlékművet 2007-ben, a kitelepítés 60. évfordulójára készíttette el a Német Nemzetiségi Önkormányzat a helyhatósággal együttműködve ott, ahonnan 1947-ben elindultak a vagonok. Az emlékmű terveit és a bronz domborművet Soltész László készítette.

Felirat: Ne vegyétek el az ember meghitt otthonát. Ne kelljen elhagynia édes hazáját! A hazát, mely jövővel biztatott. Melyben mindnyájunk bölcsője ringatott! Raubt nicht den Menschen teuren Ort Treib sie nicht aus der Heimat fort! Von den Heimat, die ihnen zuversicht, In der erstrahlte ihr Lebenslicht!)

A Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe ezúton fejezi ki mindazok számára köszönetét, akik munkájukkal, anyagi hozzájárulásukkal, vagy bármilyen módon segítették, támogatták a kitelepítés 75. évfordulója alkalmából szervezett programsorozat létrejöttét, megvalósítását.

Köszönet Környe Község Önkormányzatának, Balaskó Istvánnak, Dörner Istvánnénak, Eck Csabának, Grósz Ferencnek, Haffner Andreának, Hetzlné Králl Nikolettának, Lerreich Nándornénak, Hujberné Szommer Anikónak, Krállné Mózer Nikolettának és gyermekeinek, Szommer Ferencnének, Tirhold Annának, és a Művelődési Ház munkatársainak.

Megosztás